Valamikor, a Napkirály uralkodása előtt, évezredeken át, teljesen természetes volt, hogy a gyermek születésénél egy bába, és egy-két tapasztalt asszony van jelen. A természeti népeknél ez a mai napig így van. A tudomány rohamos fejlődése, a medikalizáció nagymértékű elterjedése, és az ú.n. fogyasztói társadalom kialakulása miatt azonban már egészen másképp működünk.
Lassan elveszni látszott az a természetes igény, hogy nő a nőnek támasza, segítője legyen. A 80-as években Amerikában dr. Marshall Klaus nőgyógyász és néhány kollégája megfigyelte, hogy azok a nők, akiket nők kísérnek a vajúdás és a szülés közben, kevesebb komplikációval szülnek, és a szülés utáni problémák is jóval kisebb számban fordulnak elő. Kísérleteket végeztek [„Egy Houstonban készült felmérés doula nélküli csoportjában csak csekély számú nő (25-en a 204-ből, vagyis 12 százalék) szült természetes módon (vagyis érzéstelenítés, oxytocin, gyógyszerek vagy fogók nélkül, hüvelyi úton), míg a doulás csoportban a természetes módon szült nők száma meglepően magas volt, 116 a 212-ből, vagyis 55 százalék. Csodálatos, hogy egy törődő nő folyamatos jelenléte a vajúdás során ilyen nagy különbségekkel járt” idézet The Doula Book], és a feltevésük beigazolódott.
A természetes vajúdás során a női szervezet fokozott oxytocin termelése többek közt segíti a méhösszehúzódásokat, felkészíti a magzatot a születésre és fájdalomcsillapító is (Csak az agyban termelődött! A véráramba juttatott épp leblokkolja a természetes oxytocin termelődést!). Annak a segítőnek, aki képes odafigyelni, ráhangolódni a vajúdóra, szintén fokozódik az oxytocin termelődése, sőt egymást gerjesztő folyamatként, tovább növekszik a vajúdóé is.
Ezek a tapasztalatok hívtak életre egy új fogalmat, a doula-t [Bár a hivatalos magyar írásmód: dúla, én szívesebben használom az eredetit]. A görög eredetű szó jelentése: szolgálat(tevő), jelen esetben asszonytársi segítő. Az a feladat, tevékenység, amit egy doula végez, valójában egyáltalán nem új, sokkal inkább egy újra felfedezett lehetőség, amivel egyre több nő él a világon. Ma, amikor távol vagyunk, mind fizikailag, mind lelkileg a családunk idősebb nőtagjaitól, amikor a várandóst és a szülő nőt betegként kezelik, amikor félünk a fájdalomtól és a veszteségtől és mindent elkövetünk, hogy megváltoztassuk azt, ami természetes, fel-felsejlik némi remény, hogy vágyunk újra megismerni a saját testünk valódi folyamatait, hogy igenis vagyunk, akik tudatosabban szeretnénk élni és tovább adni gyermekeinknek az igazi értékeket.
Egy felkészült doula ebben is tud segíteni. A doulák etikettje szerint, számunkra az anya a fontos. Ezért mi abban támogatjuk, amit az ő belső hangja súg, nem befolyásoljuk, hogy hol, és hogyan szeretne szülni, nem szólunk bele az egészségügyi személyzet munkájába, nem pótoljuk a szüléskörüli szakembert (tehát nem vezetünk szülést, sem vizsgálatokat nem végzünk). Segíthetünk egy várandósnak tájékozódni a lehetőségeiben, fogalmakat tisztázni, beszélni a félelmeiről, aggályairól, ajánlunk olvasmányokat, szakirodalmat, szükség szerint szakemberhez irányítjuk, és abban is támogatjuk, hogy képes legyen megfogalmazni, képviselni a saját szándékait. A szülés alatt jelen vagyunk, teljes lényünkkel, figyelmünkkel, ha kell borogatással, masszírozással segítünk, vagy csendes támasza vagyunk anyának, apának. A szülés után mindent megteszünk azért, hogy a csodás, intim pillanatok a lehető legbensőségesebbek, legzavartalanabbak legyenek az új családnak, ha az egészségügyi személyzet túlterhelt és a mama igényli, segítünk az első szoptatásban is. Megegyezés szerint a gyermekágy hat hetében is figyelemmel kísérjük a családot.
Sajnos a legtöbb kórházban csak egy kísérőt engednek be az anyukával (van, ahol egyet sem!), így választania kell a kismamának, hogy a férjét vagy mást (édesanyja, testvére, barátnője, doula) szeretne maga mellett. Tapasztalatom szerint ritka az, amikor ennek a szigorításnak a helyszűke az oka. A törvény egyébként megengedőbb, mint a kórházi protokoll, mert a jog szerint a szülőnő maga határozhatja meg, hogy hol és kivel szeretne szülni. Mivel a doula fogalma az otthonszüléssel együtt került a köztudatba, ezért a kórházak nagy része még ma is gyanakodva fogadja a doulákat a szülőszobán. Természetesen vannak pozitív kivételek, ahol már felismerték, hogy egy doula által felkészített, kísért anya, kevesebb „gondot” okoz, a kórházban gyorsabb a lábadozása, a doula terheket vehet le a szülésznőről, orvosról, csecsemősről, tehát gazdaságilag és emberileg is hasznos a tevékenysége.
Kiből lesz doula? Általában a saját szüléseink ébresztik fel bennünk a vágyat, hogy segíteni szeretnénk másoknak. Vagy abban, hogy nekik ne kelljen átélni azt, amit nekünk sem kellett volna, ha valaki felkészít minket, vagy ha esetleg nekünk csodálatos élmény volt, akkor segítsünk, hogy másoknak is az legyen. Magyarországon, ismereteim szerint kb. 100 végzett doula van. Jelenleg három képzésről tudunk itthon. A Napvilág Születésház az otthonszülésre készülőket és az őket segíteni szándékozókat készíti fel. Az első sorban kórházi szülések kísérőit a MODULE (Magyarországi Dúlák Egyesülete) képzi. „Nőfakasztó” dúlaképzést az Élet-kör tart, akiket a KÖSZÜM nevű egyház támogat.
A doulaság ma még keveseknek jelent pénzkeresetet. Általában sem az anyukák, sem maguk a doulák nem tudjuk még a helyén kezelni ezt a fajta segítséget. Szakma akkor lehetne, ha akkreditált képzés lenne, ami jelenleg nincsen. Alig 40-en végeztük el 2005-ben a DONA (Észak-amerikai Dúlák Szövetsége) nemzetközi képzését és tudtommal alig akadt, aki élni tudott a lehetőséggel és elegendő kreditet gyűjtött a nemzetközi fokozathoz. Akik mégis kitartunk e szép, oly sok gyönyörű pillanatot, mély megérintődést rejtegető tevékenység mellett, egyre gazdagabbak leszünk kapcsolatokban, tapasztalatokban és folyamatosan fejlődünk, fejlesztjük magunkat.
Palásti Tünde Margit